Az egyszerűség és az erő kapcsolata, a funkcióból kiinduló formák, ugyanakkor fémes reflexek sokasága, ez nem más, mint a Bauhaus. Sokan kedvelik az efféle épületeket, alkotásokat mégis kevesen tudják, honnan is indult el ez a stílusirányzat, mely napjainkban egyre közkedveltebbé válik, akár önmagában, akár más stílussal keverve.
A Bauhaus tulajdonképpen egy alkotóműhely, melynek jelentős hatása volt a 20.század építészetére. 1919-ben Weimarban alakult, majd 1925-től Dessauban folytatta működését, megálmodója, alapítója Walter Gropius.
1933-ban feloszlatták, azonban Moholy-Nagy László újjáélesztette, Új Bauhaus néven, mely az ipar és a technológia irányába mozdult el. Három részre kategorizálhatjuk: 1910-1920-ig a gép, ipar a szabványosítás és a racionális tervezés volt a fő szempont.
1930-tól már az emberi értékek és tapasztalatok, a természet és a szerves anyagok is részévé váltak.
1950-től pedig az előző két szakaszban felsoroltak keveredtek, a rugalmasság, dinamizmus és a hosszútávú tervezés mellett. Az építészet fogalma is tágabb értelmet kapott, kialakult egy úgynevezett valóságos környezet. Ez a felfogás lehetővé tett egy újszerú felfogást, miszerint, nincs meghatározva, hogy kell egy háznak, városnak kinéznie. Az anyagi feltételek azonban nem tették lehetővé a drága építőanyagok megvásárlását, így a vasbeton, mint olyan, került előtérbe, mely egy egészen új geometriai építésmódot eredményezett. A Bauhaus William Morris forradalmi tevékenységének és az Arts and Crafts mozgalomnak, mondhatni a folytatása.
Egy igazi alkotóműhely, mely sokszínűségével magasan kitűnt, hiszen többek között, kézművességet, tárgyformálást, fényképezést, tipográfiát, valamint színházat és táncot is tanítottak. Az ember környezetét szinte teljes egészében alakító munkára nevelt. A gép, mint olyan elfogadott lett a művészi alkotás eszközeként, ezzel kiemelve az ipari technolófia fontosságát. Jelentős alakjai, tanárai: Joseph Albers, Breuer Marcel, Kállai Ernő, Mies van der Rohe (Bauhaus utolsó igazgatója), Kandinszkij, Klee, Moholy-Nagy László, Johannes Itten.
Az oktatások különféle műhelyekben zajlott, ahol a tanárok és tanítványaik közösen dolgoztak. Az egyik legfontosabb alapelv az anyag ismeretén alapuló szerkeszthetőség fejlesztése volt. “Nem speciális szakembereket képzett, hanem a kor problémáit értő, a művészet iránt fogékony, széles tátókörű, a környezet alakítására képes mestereket.” (idézet a könyvből: Szabó Attila, Művészettörténet vázlatokban)
A Bauhaus elvei között szerepelt a kézműves munka tisztelete, a térrel kapcsolatban a kubizmusból és a geometrikus absztrakcióból merített inspirációt.
írta: Nemes Dóra
